Bausznern Guidó
Bausznern Guidó | |
Született | 1839. augusztus 25. Komárom |
Elhunyt | 1917. augusztus 23. (77 évesen) Nagyszeben |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | politikus, országgyűlési képviselő, főispán |
Tisztsége |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Bausznern Guidó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bausznern Guidó (Komárom, 1839. augusztus 25. – Nagyszeben, 1917. augusztus 23.) erdélyi szász politikus, országgyűlési képviselő, Fogaras vármegye főispánja.
Életrajza
[szerkesztés]1839-ben született Komáromban. Iskoláit Erdélyben, Nagyszebenen végezte némi megszakítással, mivel 1856-ban belépett a hadseregbe, ahol dzsidás-tisztként szolgált 1860-ig. Ekkor leszerelt és beiratkozott a nagyszebeni jogi akadémiára. A diploma megszerzése után érdeklődése a politika és a publicisztika felé fordult.
A kiegyezéskor az újonnan szerveződő honvédségbe kért és kapott felvételt, mint lovastiszt. Mivel a porosz–francia háború kitörésekor nyíltan a poroszok mellett állt ki, a további összeütközések elkerülése végett 1871-ben kilépett a honvédségből és végképp a politika felé fordult, 19 éven át volt országgyűlési képviselő. Először 1872 februárjában, Kőhalomszéken választották meg Deák-párti programmal. Ezt követően 1875-ben Medgyesszék, majd 1878-ban, 1881-ben, 1884-ben és 1887-ben Nagy-Küküllő vármegye szentágotai kerülete küldte a parlamentbe szabadelvű programmal. Utóbbi mandátumáról Fogaras vármegye főispánjává történő kinevezése okán lemondott. 1879-től a delegáció tagjaként szorgalmazta a Németországgal való szövetséget. 1880-ban a delegációban a két állam közti gazdasági unió mellett szólalt fel, melynek ügyében Bismarckkal is levelezett. 1890-ben a Deutschland und Oesterreich-Ungarn című írásában nyomtatásban is kifejtette ez irányú véleményét.
Ugyan sohasem tagadta meg erdélyi szász származását, a szász politikusok között mindig is a magyar nemzeti érdekek legbuzgóbb és leghatározottabb híve volt. Mint ilyen, alapító tagja volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE) is. A kormány iránti lojalitását pártja ki is használta a magyarizáció miatt felkorbácsolt indulatok csitítására, s mint „nemzetiségit” 1891-ben a román többségű Fogaras vármegye főispánjává nevezték ki. A tisztséget 16 éven át, 1907-es nyugdíjazásáig viselte. Visszavonulása után családja körében előbb Fogarason, majd Nagyszebenben élt.
Források
[szerkesztés]- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1887-1892-ben
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1886-ban
- Bokor József (szerk.). Bausznern, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Pál Judit: Erdélyi főispánok a Tisza-éra végén (1890–91) II. (életrajza a cikk közepe táján), In: Korunk, 2009. április
- Felirati (Deák) Párt-tagok
- Szabadelvű Párt-tagok
- Erdélyi szászok
- Országgyűlési képviselők (Deák Párt)
- Országgyűlési képviselők (Szabadelvű Párt)
- Országgyűlési képviselők (1872–1875)
- Országgyűlési képviselők (1875–1878)
- Országgyűlési képviselők (1878–1881)
- Országgyűlési képviselők (1881–1884)
- Országgyűlési képviselők (1884–1887)
- Országgyűlési képviselők (1887–1892)
- Fogaras vármegye főispánjai
- Komáromiak
- 1839-ben született személyek
- 1917-ben elhunyt személyek
- Fogarasiak